Elkészítjük most az adatbázisunkat, amelyekben az egyik táblában fogjuk eltárolni azokat az értékeket, amelyek TCP kapcsolaton keresztül érkeznek. De mit tároljunk el? Most nem érzékelők adatait tároljuk el, hanem egy másik VPS-nek a szabad memóriáját fogjuk adott időpontokban eltárolni, majd mejeleníteni. Tehát a VPS-ünk "modellez" egy érzékelőt, amely egy mikrovezérlő csatlakozik, és ez a mikrovezérlő UART-on keresztül egy erre alkalmas eszközzel kommunikál a felhőnkkel.
Készítsük el ebben cikkben az adatbázisunkat. Nem localhost-ban fogjuk működtetni, hanem egy VPS-t fogunk erre a célra felhasználni. Megjegyezzük továbbá azt is, hogy noha az SQL Management Studio-t használjuk fel arra, hogy design nézetben hozzunk létre adatbázist, ez megtehető akár SQL parancs segítségével is.
Indítsuk el a távoli asztal elérhetőséget biztosító programot és jelentkezzünk be a VPS-ünkre (1. ábra).
1. ábra Bejelentkezés a VPS-re
Ezután indítsuk el az SQL Management Studio-t és jelentkezzünk be a VPS-re telepített MSSQL szerverre (2. ábra). Ha SQL Express-t telepítettük, akkor az elérési útvonala a szervernek így is megadható : ".\sqlexpress".
2. ábra Bejelentkezés az SQL szerverre
Kattintsunk jobb egérgombbal a "Databases" menüre és hozzunk létre egy új adatbázist, amelynek a neve legyen "felho" (3. ábra).
3. ábra Adatbázis létrehozása
Adjuk meg az új adatbázisunknak a "felho" nevet (4. ábra).
4. ábra Az új adatbázisunk elnevezése
Hozzunk létre a "felho" adatbázisban egy adattáblát (5. ábra). Ehhez kattintanunk kell az egér jobb gombjával a "Tables" menüpontra.
5. ábra Új tábla létrehozása a "felho" adatbázisban
A most létrehozott táblában (még nem mentettük el) hozzunk létre három oszlopot. Az első oszlop neve "Id", ez lesz a kulcsmező, a típusa "int". Az "Ertek" oszlopban fogjuk eltárolni a TCP protokoll segítségével érkező adatokat. Ennek a típusa is "int". Fontos még az érkezés dátuma, ezt a harmadik oszlopban fogjuk eltárolni. Egyik oszlop sem lehet "null" (6. ábra).
6. ábra A tábla létrehozása
A 7. ábrán láthatjuk azt, hogy az "Id" hogyan lehet kulcsmező.
7. ábra Az "Id" oszlop kulcsmező lesz
Az "Id" értékét egyesével fogjuk növelni. Ezt vagy majd a C# nyelv segítségével oldjuk meg, akkor erre figyelnünk kell a programunk írása során, vagy úgy hozzuk létre a táblánkat, hogy "Id" értéke a beíráskor egyesével növekedjék. Mi ezt az utóbbi megoldást alkalmazzuk (8. ábra).
8. ábra Az "Id" automatikus növekedésének megadása
Mentsük most el az adattáblánkat, és el is készültünk az adatbázissal, illetve a benne lévő adattáblával. Hangsúlyozzuk, ezt a műveletet akár egy SQL parancs kiadásával is megoldhattuk volna.....
Most készítsük el azt a "felhasználót", amelynek nevében az adatbázisunkhoz hozzáférhetünk. Kattitsunk az egér jobb gombjával a "Login" menüpontra és adjunk hozzá egy Login-t (9. ábra).
9. ábra Új felhasználó jogosultság elkészítése
A "felhasználó" neve legyen "webelektronika". Adjunk meg ehhez egy jelszót (10. ábra). Ennek az ablaknak az alján adjuk meg az ehhez a "felhasználó"-hoz tartozó default adatbázist ("felho").
10. ábra Felhasználónév, jelszó és default adatbázis megadása
Végül adjuk meg a "felho" adatbázishoz a tulajdonost, illetve az írás/olvasás jogot (11. ábra).
11. A jogosultságok beálítása
Az adatbázisunk elkészült.
A sorozatunk következő részében elkészítjük ezt az adatbázist SQL script-ek segítségével is, majd ezután azt a Console alkalmazást valósítjuk meg, amely fogadni fogja a TCP csomagokat, illetve a kapott adatokat eltárolja az adatbázisban.
Ebben a cikkben elkészítünk nulláról egy ASP.NET Core MVC projektet. Egy kitalált IoT alkalmazás által küldött adatokat fogunk megjeleníteni MVC alkalmazás segítségével. Célünk az, hogy az MVC projekt ismertetése során megismerjük a C.R.U.D. művelete. . . .
Az ASP.NET Core környezet alkalmaz handler-eket. Most átnézzük ennek a handlerek használatának alapjait. Áttekintjük a get és a post lehetőségeket, illetve készítünk saját handlereket is, amelyek egyikével még paramétert is átadhatunk. Ezeknek a hasz. . . .
Korábban többször foglalkoztunk webszolgáltatásokkal, terítékre került a WCF is. Most a TcpListener osztály segítségével létrehozunk egy TCP szervert, pár nap múlva pedig az ehhez tartozó klienst készítjük el.. . . .