Indítsuk el a Visual Studio-t és hozzunk létre egy Console projektet. A projektünk neve : ConsoleCaller (1. ábra).
1. ábra A projekt létrehozása
Másoljuk be a következő kódot.
class Program
{
public static int Szamol(int a, int b, [CallerMemberName] string honnan = "",
[CallerFilePath] string fileeleres = "",
[CallerLineNumber] int sor = 0)
{
Console.WriteLine(String.Format("innen : {0}, \t file : {1}, \t sor : {2}",
honnan, fileeleres, sor));
return a + b;
}
static void Main(string[] args)
{
Szamol(10, 20);Console.ReadLine();
}
}
A "Szamol" metódus paraméterlistájában szerepel a két összeadandó szám, illetve három plusz paraméter, amelyben a metódusunk különböző futtatási paraméterét fogjuk eltárolni. Ezeket az adatokat fogjuk megjeleníteni ebben a metódusban, de természetesen ezek elmenthetők akár XML file-ba, vagy adatbázisba is.
Amikor meghívjuk a Szamol() metódust, akkor a "honnan", "fileeleres", illetve a "sor" nevű paraméterek megkapják a metódushívás különböző adatait. Ehhez szükséges a különböző "Caller" attribútumok használata. Látható a Szamol() metódus paraméterlistájában, hogy az előbb felsorolt paraméterek a paraméterlistában értékeket kapnak. Ez a lehetőség a .NET4 keretkörnyezettől lehetséges.
Ahhoz, hogy sikeresen tudjuk futtatni a programunkat, fel kell vennünk egy szerelvényt (2. ábra).
2. ábra A "System.Runtime.CompilerServices" felvétele
Ezután indítsuk el a programunkat, a futási eredményt a 3. ábrán látjuk.
3. ábra A futási eredmény (kattints a képre)
Ennek a megoldásnak egy hátránya van. Ha elhelyezzük más könyvtárba a nem install verzióban elkészített programunkat, akkor az új helyén elindítva is a korábbi elérési útvonalat mutatja a programunk.
Ebben a cikkben bemutatjuk a metódusok alapjait. Nem érintjük viszont például a túlterhelést, ezt egy következő részben tekintjük át.. . . .
A sorozatunknak ebben a részében átnézzük általánosságban az osztályok alapjait egy konzolalkalmazás segítségével. A konstruktorok viszont a következő részben kerülnek bemutatásra.. . . .
Ebben a cikkben megismerjük a C# nyelv által használt változók nagy részét. Nézünk egy példát a típuskonverzióra.. . . .