WebElektronika

A cikk írásakor a MikroElektronika EasyPIC Fusion v7 fejlesztőpaneljét használtuk, amely tartalmaz egy I2C kommunikációt megvalósító áramkört is (1. ábra). Az SW14 kapcsolósor segítségével tudjuk kiválasztani azt, hogy a PIC32MX795F512L mikrovezérlő melyik belső I2C perifériáját használjuk fel.

1. ábra   I2C kommunikációt megvalósító áramkör az EasyPIC Fusion v7 fejlesztőpanelen
 

A panelen az I2C kommunikációt használó 24AA01 EEPROM található, amelynek a panelen kialakított címe: 001. Ha mikrovezérlőből írni szeretnénk a memóriába, akkor a "Control Code"-nak 1010-et kell lennie, illetve az R/W bit értékét logikai 0-ba kell állítani (2. ábra). 

2. ábra   Írás/olvasás beállítási lehetőségei a 24AA01 EEPROM-nál
 

Szeretnénk írni a mikrovezérlőből a 0x1 (001) címen található memóriába. De hogyan képezzük a címet? A következő ábrán látható az, hogy először kiadásra kerül a Start bit, azután 7 biten kell beállítani a slave eszköz címét. A felső 4 biten találjuk a Control Code-ot (1010), azután kell beírnunk a slave eszköz címét (001), majd a logikai 0 következik, mert írni szeretnénk adatot a memóriába.

3. ábra   Az I2C címmezőjének felépítése a 24AA01 EEPROM-nál
 

Tehát az eszközünk "teljes" címe, amelyet majd ki kell adnunk ahhoz, hogy a slave eszközbe adatot tudjunk írni, az a következő lesz: 10100010 (1010 001 0).

Indítsuk el az MpLABX-et és hozzunk létre egy projektet, majd adjunk ehhez a projekthez egy "C" file-t, amelybe a következő programot másoljuk be.

#include <xc.h>

#define SCL1       LATAbits.LATA14
#define SDA1Out    LATAbits.LATA15

void i2cMasterIdle()
{
    while(I2C1CON & 0x1F);
    while(I2C1STATbits.TRSTAT);
}

void i2cMasterStart()
{
    i2cMasterIdle();
    I2C1CONbits.SEN = 1;
    while(I2C1CONbits.SEN);
}

void i2cMasterStop()
{
    i2cMasterIdle();
    I2C1CONbits.PEN = 1;
    while(I2C1CONbits.PEN);
}

void i2cMasterSend(unsigned char byte)
{
    I2C1TRN = byte;
    while(I2C1STATbits.TRSTAT);
}

void i2cMasterConfig()
{
    I2C1BRG = 0x01E7;
    I2C1CONbits.A10M = 0;
    I2C1CONbits.ON = 1;
}

main()
{
    TRISAbits.TRISA14 = 0;
    TRISAbits.TRISA15 = 0;
    
    i2cMasterConfig();
    
    while(1)
    {
        i2cMasterStart();
        i2cMasterSend(0xA2);
        i2cMasterStop();
    }
}

Úgy írtuk meg az alkalmazást, hogy a "Start" és a "Stop" biteket is egy-egy függvénnyel valósítottuk meg. Tehát, ha mi szeretnénk kiadni egy Start bitet, mert adatokat küldenénk az I2C buszon, akkor az "i2cMasterStart()" függvényt kell meghívnunk. A Start és a Stop bitek között tetszőleges számú karaktert tudunk kiküldeni az i2cMAsterSend() függvéény segítségével. Ezzel a függvénnyel egy karaktert tudunk egyszerre kiküldeni.
Fordítsuk le az alkalmazásunkat, és a kapott hexa file-t töltsük le a mikrovezérlőbe. A futási eredmény a következő ábrán látható.

4. ábra   Futási eredmény, amikor az "0xA2"-t írjuk ki az I2C buszra
 

Módosítsuk most a "while(1)" végtelen ciklust a következő részlet szerint, mert az 0xA2 cím kiküldése után egy adatot (0x0A) is kiküldünk..

    while(1)
    {
        i2cMasterStart();
        i2cMasterSend(0xA2);
        i2cMasterSend(0xA);
        i2cMasterStop();
    }

Futtassuk újra az alkalmazásunkat, és a következő eredményt kapjuk (5. ábra).

5. ábra   0xA2 és 0x0A értékek az I2C buszon
 

Végül módosítsuk újra a programunkat, további adatokat küldjünk ki az I2C buszon. Látható, hogy korlátlan adatokat tudunk kiküldeni a cím megadása után, a Start és a Stop biteket mi adjuk ki, amikor a hozzájuk tartozó függvényeket meghívjuk.

Adjunk hozzá a "while(1)" végtelen ciklusban további függvényhívásokat.

    while(1)
    {
        i2cMasterStart();
        i2cMasterSend(0xA2);
        i2cMasterSend(0x01);
        i2cMasterSend(0x09);
        i2cMasterSend(0xA);
        i2cMasterSend(0xF);
        i2cMasterStop();
    }

Futtassuk újra a lefordított alkalmazásunkat a tesztpanelen (6. ábra).

6. ábra   Forgalom az I2C buszon